Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. május 30.

2010.05.30

 

2010. május 30.

 

Totál kómásan keltem, arra, hogy valami mászkál a hátamon.

  • Lexi, fel kéne kelned, kilenc óra van. - a hermelin gyerekes hangja halk volt, éppen csak átjutott az álom függönyén, eleinte nem tudtam mi történt, vagy hogy hol vagyok, aztán minden beugrott. A hétvége, hogy gyakorlatilag három órája jöttem meg Norvégiából, olyan hat körül és nagyon kedvem lett volna még visszaaludni, de emberfeletti erőfeszítéssel mégis felkeltem. Jezi felnézett rám fekete gombszemeivel én pedig megvakargattam a fülét, már rég háziállatként kezeltem, lehet hogy durva dolog, de akkor beleőrültem volna, ha emberként gondolok rá.

  • Mi történt, amíg aludtam? - nyújtózkodtam egyet és kimásztam az ágyból.

  • Semmi, a szüleid templomban vannak, azt átaludtad, gyakorlatilag nem lehetett kirángatni téged az ágyból.

  • Hú, hát igen, asszem kicsit kimerített az út, most gyorsan leírom, aztán belenézek kicsit a boszorkánynaplómba. - utaltam arra a könyvre, amibe mindannyian belemásoltuk Rebeca könyvéből azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartottunk. Gyorsan beírtam a naplómba a hétvégén történteket, aztán átlapozgattam a bájitalokat, nem igazán tudtam, mit keresek, csak úgy nézegettem, majd becsuktam, amikor anyuék megjöttem. Felköszöntöttem anyut, mert ma volt a szülinapja. Aztán visszamentem a szobámba és újra nekiláttam az olvasgatásnak, csak akkor bújtam ki, amikor anyuék közölték, hogy megyünk a Pince-napokra. Jól esett egy kicsit kinyújtóztatni az olvasástól gémberedett tagjaim, így felültem a bringámra és már mehettünk is. Fönt anyuék tovább mentek, mi azonban apuval és Balázzsal ott maradtunk, hogy nézelődjünk egy kicsit. Apu Balázzsal előrement, valami borásszal beszélgetett, én pedig a gyűrűket figyeltem, amikor egy ismerős hang szólított meg.

  • Mit nézel?

  • Jesszusom Nat! - úgy ugrottam fel, mint aki parázsra lépett, ezen ő csak kuncogott, majd megszemlélte a gyűrűket és kivett egyet. Kicsi ezüstgyűrű volt és egy aranyhalat ábrázolt, felhúzta a Shenneyos gyűrű mellé, amit a lányokkal vettünk, a kisujjamra.

  • Ez a tied, ajándék, mert megijesztettelek. - adott egy puszit és kifizette az ajándékot.

  • Jaj, ezt igazán nem kellett volna, én nem....

  • Dehogynem. Minden lány szereti az ajándékokat, még te is, ha nem vallod be, akkor is! Mellesleg még nagyon módom se volt megköszönni a segítséged, nélküled talán már nem is lenne tisztavérű vámpír a földön.

  • Á, semmiség, szerintem te is boldogultál volna. - mondtam totális zavarban és csak bámultam a gyűrűt, teljesen fura volt, még soha nem kaptam ilyen ajándékot, tekintve, hogy eddig nem is volt barátom, akitől kaptam volna, de eddig nem is akartam. Én az olyan, menő csaj vagyok, le az antifeminista szemetekkel, csapatban játszottam, de ebbe még az is beletartozott, hogy nem vártam el, kinyissák nekem az ajtót, vagy előreengedjenek a sorban, attól olyan kis gyengének éreztem magam. Oké, tudom, hogy gyárilag vagyok hibás, de akkor is ez a véleményem, ezért is kedvelek nagyon Anita karakterét az Anita Blakeből, bár ott már kicsit túlzó, én annyira nm akadok ki a lovagiasságon, nos... csak majdnem. Gondolom ezek után érthető volt a zavarom, talán Nat is érezte a kötelékünkön át, mert csak szájon csókolt, aztán gyorsan hátralépett, a kisebbik öcsém Balázs tartott felénk. Én még Natet figyeltem, méretes télisapkaszerűséget húzott a hajára, de néhány ezüstös tincs még így is kilógott, a furcsa változó színű szemét pedig menő napszemüveg mögé rejtette, a ruhái és ő is tökéletesen festett, mint mindig, szinte már zavaróan jól nézett ki, na jó, ha a barátod jól néz ki, az soha nem zavaró, csak egy csöppet. Na mire ezt ilyen frappánsan összehoztam gondolatban Balázs oda is ért hozzám és közölte, hogy hangyabolyba tettem a biciklim. Dühösen rohantam oda, naná, hogy a sapkámat és a kormányomat elárasztották a vöröshangyák! A bamba öcsém pedig csak röhögött, amíg a sapkámmal csapkodtam a bringám, egyrészt, hogy a bringáról, másrészt, hogy a sapkáról is tűnjenek el a kis élősködők. A hangyaügyet megoldottam, de így is sáros lett a sapkám, mire Balázs fölvette. Aztán még ettünk egy fagyit, de én közben az egyik pince falának lazán nekidőlő Natet figyeltem, ő pedig engem. Jól elvoltunk, igyekeztem annyira kihívóan és lazán bámulni, amennyire lehet úgy, hogy a családomnak ne tűnjön föl, neki persze nem voltak ilyen aggályai egy férfimodell lazaságával állt be és amikor már nem bírtam gyorsan a tesóimmal kezdtem beszélgetni. Hamarosan jött a vihar, ahogy a fekete fellgek gyülekeztem fölöttünk fütyörészni lett volna kedvem a gyönyörűségtől, nem én csináltam, de attól még borzasztóan élveztem. Anyuékkal azonnal hazabringáztunk, nehogy megázzunk és alig hogy hazaértem és átvettem egy hatalmas fehér pólót, meg egy kényelmes gatyát, (Mert néha használom a saját ruháim is, nem csak alkotok össze-vissza, mint egy hibbant divatdiktátor) kopogtak az ablakon. Zavartan nyitottam ablakot, csak előbb lecsekkoltam, hogy senki nem figyel-e. Apu elmélyülten nézte a Forma-1-et, a családom többi tagja pedig az Avatáron csüngött feszült figyelemmel a gép mögött, így gyorsan beengedtem a látogatóm. Nat sokadszorra is megcsodálta a szobám, azt mondta neki tetszik, még akkor is, amikor minden a feje tetején áll, aztán odament és beleolvasott a gépembe.

  • Hé, hagyod békén! - csaptam le gyorsan, mert éppen most néztem meg, hogy az Anita Blake 15. része január 3.-án jelenik meg és tudtam, hogy amilyen hibbant vagyok el is fogom olvasni, de erről nem kell tudnia a fél világnak!

  • Hú kicsi boszorka, miket olvasol te? - vonta fel a szemöldökét és abból, ahogy a szokott gonosz mosoly jött a szájára, tudtam, hogy végem, porig leszek alázva.

  • Semmit, nem láttál semmit!

  • Na, ne szívd úgy mellre, inkább nekem kéne, hogy arról álmodozol hét-tíz pasid van, aki lesi minden vágyadat és...

  • Hülye, ha nem fogod be, rád uszítom az aranyhalaim!

  • Ne, máris rettegek! - kuncogott, mire a fejéhez vágtam a halkajás üvegeket az akvárium mellől, még csak nem is a képességem használtam, hanem a jól bevált kézi erőt.

  • Ne, megadom maga! - ugrott az ágyamra és ott röhögött, persze csak halkan, mert a családom egy ajtónyira volt. Amikor kissé megenyhültem, befeküdtem mellé, egy darabig csak élveztük a csendet és nyugalmat, meg hallgattuk egymás szívverését meg az akváriumszűrőm berregését, de aztán nem bírtam tovább.

  • Ha tudod hány pasi van benne, te is olvastad, nem?

  • Hmmmmmmmmmm. - na erre elkezdtem püfölni a párnával, ő pedig röhögött, esküszöm éppen halálra akarom verni egy párnával, ez meg szakad a nevetéstől! Apa éppen ekkor viharzott be és ordibált föl nekem, hogy elkések arról a vacak programról, amire mindenképpen el akarnak rángatni és két perc múlva legyek kész! Gyakorlatilag kilökdöstem Natet az ablakon és igyekeztem valami normális ruhát magamra kapkodni, csak aztán jöttem rá, hogy akár varázsolhattam is volna, de hát a megszokás nagy úr! A fél cipőm még a szám sarkában lógott, de apa indította a kocsit, így bepattantam mellé. Teljesen máshol jártam és semmi kedvem nem volt ott lenni, de azért ücsörögtem, mert tudtam, hogy különben apuék kinyírnak. Amikor elindultunk megnézni egy pincét éreztem a vibrálást a csontjaimban, tudtam, hogy jön az eső, hamarosan mint egy függöny, úgy borult ránk a vihar. A víz húsz fok körül lehetett és mint a kíváncsi felfedező mászott be a ruhámba és a hajamba, alig telt el pár perc, csurom vizesre áztam, de csak nevettem. Beleugráltam a legnagyobb pocsolyákba és fröcsköltem a vizet. A hajam a nedvességtől kígyókba rendeződött és valami hülye részem megjegyezte, hogy úgy néz ki, mintha sok kis angolna tekeregne a fejem körül, éljen a gorgó frizu! Mire a pincéhez értünk, már mind csavarni tudtuk a ruhánkból a vizet én élveztem, bár már kezdtem fázni. A programot lemondták, és mindenkit hazafuvaroztak, hogy ne fázzunk meg az eddiginél is jobban. Otthon jó ideig álltam a forró zuhany alatt, aztán amikor fütyörészve magamra csavartam pár törölközőt és bementem a pizsamámért, Nat lazán feküdt az ágyamon és a gépemen olvasott, közben felém nyújtotta a pizsim. Ekkora égést a kedvenc lovas-tehenes-tevés és egeres volt, a többiekkel a táborban nem tudtuk eldönteni, hogy mit is ábrázol, erre ő most lazán ideadja, mintha csak egy törölköző lenne.

  • Te leselkedős, lelketlen, fenhélyázó, pofátlan, faragatlan, modortalan hülye vámpír-mágus! Az az én pizsim és az én gépem, meg az én ágyam, magán szférám, most áztam halálra és itt ácsorgok egy szál törölközőben, mégis hogy a fenébe jöttél be? - az egészet egy levegővel hadartam el és az arcom olyan vörös lehetett, mint a vámpírok szeme.

  • Lélegezz kicsi boszorka, mellesleg csak csinálni akartam valamit, amíg nem jössz, nagyon uncsi ám nélküled, és ha már így beszélgettünk az Anitáról...

  • Hú, esküszöm megfojtalak valamivel, én.. te...

  • Na, ne haragudj. - termett mellettem és ölelt át, amit még úgy is élveztem, hogy majd elfolytam szégyenemben, hogy csak egy törölköző van rajtam, de olyan ártatlanul nézett, amit soha nem néznél ki egy Morxell halálhercegből, kénytelen voltam megbocsájtani.

  • Oké, oké, lehetetlen eset vagy. - sóhajtottam föl és én is visszaöleltem. Bementem a fürdőbe és befejeztem az öltözködést, aztán amikor már mindenki elment aludni, még egy darabig olvastam a Világ háta című könyvet, ami szintén a drow elfekről szól, erről már beszélgettünk Nattel és ő is nagyon kedvelte, így ez lett a közös könyvünk a főhős egy abszurdul jó jellem volt, de én kedveltem a kitaszítottsága és magányossága néha úgy éreztem az enyém, persze nem akkor, amikor Nat ott feküdt mellettem, alig pár centire tőlem és velem együtt olvasott. Igazából ez egy olyan hétvége volt, rövid és kellemes idő, amikor tényleg boldognak éreztem magam. Sejtettem, hogy sokáig nem fogok aludni és így is volt, jó tizenegyig olvastunk, aztán többnyire a könyvről, néha másról beszélgettünk, de jó érzés volt, hogy van valaki, akinek bármit elmondhatok és meghallgat, még ha egy kicsit hibbant alak is, de hát én is az vagyok!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:) ...

Lexi,2010.05.31 16:30

Lola, ha elolvasod, lécci írd ide, hogy pontosan mikor találkozzunk, ha holnap be tudnátok vinni, jó?