Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legény-leánybúcsú
Péntek reggel azzal keltem, hogy tegnap a többiek bejelentették, hogy leánybúcsút tartunk Lizzynek, a fiúk pedig Eriknek. Na már előre félek, alig aludtam valamit, pedig eléggé rám férne végre egy kis nyugi. Teljesen bizonytalan vagyok, hogy a fiúk megússzák-e, ha összezárjuk őket, de mivel már bejelentették, el van döntve. A suliban végig ezt szerveztük, persze Lizzy tudta nélkül, meg nagyon mást se avattunk bele, hogy a kilencedikes osztálytársunk esküvője lesz holnap. Még nem igazán tudtuk, hogy pontosan hogy lesz, annyit azonban biztosra vettünk, hogy Hawaiira megyünk. Amikor vége volt a tanításnak látszólag minden ment a normális kerékvágásban, csak mi Melinával nem mentünk haza, hanem maradtunk a suliban. Amikor a többiek megjöttek ebédelés után Lizzy kicsit elcsodálkozott.
-       Hát ti meg mit csináltok itt? - nézett ránk gyanakodva.
-       Nincs kíváncsiskodás, gyere velünk! - fogta meg Lola a kezét és mind lementünk Carolineért, aztán mit sem törődve Lizzy folytonos kérdésáradatával egy elhagyatott helyen Caroline kinyitott egy kaput. Lizzyt gyakorlatilag átlöktük a kapun, hogy a túloldalon elhasalt a homokban. Amíg értetlenkedett addig forgattuk és dobáltuk homokkal. A végére már a fülünkből is homok folyt és majd megszakadtunk a nevetéstől, mind a hátunkon feküdtünk és néztünk fel a fátyolszerű felhőzetre amik csak alig takarták a gyönyörű kék eget.
-       Na már elmondjátok hol vagyunk? - kérdezte még mindig vidor hangon, mire Melina egy hatalmas adag homokon irányított az arcára. Mikor kiheverésztük magunkat és építettünk vagy kismillió homokvárat végre elszántuk magunk, hogy elindulunk bulizni. Az első az volt, hogy a ruhánk bulisra és éghajlatnak megfelelőre cseréltünk, én egy elég abszurd kék ruhát csináltam, de a többiek se maradtak le hülyülésben, egy ideig még a cipőnk is nyaktörő magassarkúkra cseréltük, de pár esés után ezen finomítottunk. Kart karba öltve sétáltunk a parkon, a kezünkben a cipőnkkel, a homok finoman csiklandozta a talpunk. Persze közben felvilágosítottuk a menyasszonyjelöltet, hogy ez lesz a leánybúcsúja, eleinte tiltakozott, de amikor Melina homokkígyót formált nevetve feladta és jött velünk a városba. Színes folyamként hömpölygött a tömeg körülöttünk, arcok ruhák ékszerek villogása vakító volt, de mi sem maradtunk adósok, jó páran utánunk fordultak. A pasikat Melina és Lizzy közös erővel próbálták lekoptatni, mi csak hidegen mosolyogtunk, korlátozott nyelvtudásunk révén. Végül beültünk valami kimondhatatlan nevű bárba és még koktélokat is rendeltünk, a pincér igyekezett flörtölni és még enyhén alkoholos dolgokat is könnyen kiadott. Én nem szeretem az alkoholt, de néhány jól kinéző italt azért kipróbáltam. Lizzy vezetett a legtöbb alkoholos koktéllal, aztán jött Lola, Melina kicsit kevesebbet ivott, mi maradék hárman pedig alig, Carolint legyerekeztük, ezért alig ihatott, mi Lunával pedig nem szerettük az alkoholt annyira. Bár azért már kellően jó volt a hangulat, amikor Melinával elmebeteg ötletünk támadt, valami kék-sárga gyümölcsös koktél után. Amíg a többiek leléptek táncolni Melina megérdeklődte a pultustól, hogy nem tudja, hol lehet ilyen hawaii férfi táncosokat szerződtetni. Tiszta fejjel előbb fojtom meg magam, de már épp eleget ittam, én aki amúgy semmit nem szoktam, hogy kellően feloldódjak. A kedvenc csokibarna pultosunk megsúgta hogy van egy csapatunk, akik kicsit később, ha lejár a műszaka szívesen buliznak velünk, gondolkodás nélkül benne voltunk, még csak el se gondolkoztunk rajta. Hamarosan mi is beálltunk a parkettre, a tömeg egyszerre mozgott úgy éreztem a zenére lüktet a vérem, néha láttam a többieket, de csak egy villanásnyi időre, aztán elnyelte őket a forgatag. Nem tudom kikkel táncoltam, nem láttam arcokat, a terem együtt forgott a csillárokból áradó fényekkel, amik megvakítottak elszédítettek. Amikor már úgy éreztem csont száraz a torkom elvánszorogtam a pultig és a kék-sárga leírhatatlan nevű koktélból kértem még egyet. Hamarosan a többiek is csatlakoztak, mind ott röhögcséltünk, amikor a kigyúrt pultus közölte, hogy végzett, kellett pár perc míg felfogtuk, mit is mond, aztán összenéztünk Melinával. A többiek legalább olyan értetlenek voltak, mint Lizzy az elején, de kellő pia volt bennünk, hogy hamar átálljunk, azt hiszem hamarosan a tavaszi szél vizet árasztott próbáltuk meg megtanítani a hawaii fiúnak és jókat röhögtünk a szerencsétlenkedésén. Végül elértünk egy nagy sötét terembe, lenyomott minket a székre és közölte, hogy maradjunk itt. Röhögcsélve ücsörögtünk, igazából nem emlékszem mit dumáltunk, míg föl nem húzódtak a függönyök és a fények meg nem világították a színpadot. Hangosan felváltva ujjongtunk és röhögtünk, amikor a kigyúrt izmos pasik fűszoknyában feltáncoltak a színpadra, nem is lett volna semmi baj, de hamarosan a székünkbe dermedtünk. Végigvettem, hogy mennyit is ittam, mert középen hirtelen megjelent a tesitanárunk!!!! Leesett állal bámultam a többieket, de a józanodó tekintetekbe is ugyan azt a döbbenetet láttam. Mialatt a fiúk fent táncoltak a színpadon, mi igyekeztünk belesüllyedni a székünkbe, Carolin felajánlotta, hogy hazavisz minket, de már késő volt, a számnak vége a villanyok felkapcsoltak. Egyszerre gondoltunk mind ugyanarra, hatalmas napszemüvegek mögé bújtunk és amennyire lehetett az arcunk elé fésültük a hajunk. Nyolc fiú volt, plusz a Balogh, igen ahogy jött egyre közelebb egyértelmű lett, hogy ő az. Mind nagyon készségesen beszélgettünk a srácokkal, briliánsan kikerülve a tanárunk. Ám egyszer csak megkérdezte, hogy mégis kinek volt a tánc, Lizzy talán kicsit többet ivott a kelleténél, ami nem is lett volna gond, ha fel nem kiállt.
-       Nekem!! - a tanár egy pillanatig döbbenten bámulta, aztán összevonta a szemöldökét.
-       Elizabeth? - na itt kaptuk el a karját és minden kimenetel nélkül elrohantunk, komolyan nem volt jobb ötletünk. Nem messze meghúzódtunk egy sor faház mögött, a pasik+tanár csapat előttünk rohantak el kiabálva, míg mi a homokban lapultunk.
-       Ekkora szívást, hogy kerül ez ide? - kérdezte Luna, aki a legjózanabb volt.
-       Bulizik! - röhögcsélt Lizzy, mire mind egyszerre fogtuk be a száját, amikor úgy tűnt elmentek komolyan gondolkodóba estünk.
-       Na most hogy tovább? - tette fel a nagy kérdést Melina, elvégre ha valami bárba megyünk lehet, hogy megtalálnak, akkor pedig magyarázkodhatunk, hirtelen erős késztetést éreztem.
-       Menjünk és fürödjünk a tengerbe! - csaptam össze a kezem, mire hamarosan a többieknek is széles mosoly terült szét az arcán. Nem vacakoltunk, Carolin egyenesen a vízbe nyitott egy kaput, amikor kiléptünk a langyos hullámok a bokánk nyaldosták. Gyorsan fürdőruhára váltottunk és vizicsatákat rendeztünk, az egész part a mienk volt, szerencsére, mert néha elragadtattuk magunkat, én például gyakran uszítottam vízállatokat a többiekre. Amikor egy vízló elgázolta Lolát , a lány azt ajánlotta, hogy rendezzünk búvárversenyt, én persze belementem. A többiek felváltva szurkoltak nekünk, de egy idő után már nem hallottuk. Lola ott úszott mellettem, az arca előtt levegőbuborék mozgott, nekem most se kellett semmi, úgy lélegeztem be a vizet, mint a levegőt. Majdhogynem táncoltunk a halakkal tengerisünökkel és mindennel. A halak amúgy közelebb is jöttek és hagyták, hogy megsimogassa őket, furcsa érzés volt, mintha hallgatnának rám. Szerintem olyan fél órát lehettünk lent, miután kiegyeztünk egy holtversenyben, amikor kibuktunk a falfehér Lizzyvel néztünk farkasszemet.
-       Mennünk kell! - mondta a nemrég még holtrészeg barátnőm.
-       De miért? - kérdezte mellettem Lola, akinek nem kellett egy liter vizet kiköpnie ahhoz, hogy lélegezni tudjon.
-       A fiúk, nem fognak odaérni, menjünk! - kapta el Caroline kezét, a fiatalabb lány bólintott.
-       Hová? - csak ennyit kérdezett.
-       A Lánchídra. - vágta rá a menyasszonyjelölt, Carolin már mozdult volna, amikor megfogtam a kezét.
-       Oda nem nyithatsz! Tele van emberekkel. - ráztam a fejem, Melina mentett ki minket.
-       Tudok a közelében egy olyan helyet, amerre nem nagyon járnak. - mindannyiunk fejében megjelent a kép, amit hamarosan a csillámló kapu túloldalán is megláthattunk, azonnal átléptünk rajta. A magassarkúm hangosan koppant a betonon, mind dideregtünk a hűvös időben, Budapest nem éppen Hawaii. Szerencsére senki nem volt a sikátorban így egy kendőt varázsoltunk magunkra és elkezdtük követni Melinát aki azonnal meglátta a fiúk útját és gyorsan ráállt. Most is sokan megbámultak minket, de ott már nem tudtunk ruhát cserélni, egyre idegesebben követtük Melinát, aztán minden idegesség elszállt, színtiszta döbbenet vette át a helyét. Elég volt felnézni a Lánchíd tetejére, ide hallottam a fiúk dalát és a farkasok vonyítását.
-       És hogy megyünk fel oda? - tette fel az egymilliós kérdést Luna. Ám ekkor valami megdöbbentő dolog történt, egy alak kivált a többi közül és zuhanni kezdett, Lola felsikkantott és a lába elemelkedett a talajtól, olyan gyorsan történt az egész, hogy fel sem fogtam, de a többiek is mentek utána. Én lefagyva álltam és néztem az alak kecses zuhanását, csak a csobbanásra riadtam föl és gyorsan a korláthoz rohantam. A barátnőim, mind egy seregnyi megkattant szupergirl röpködtek a vízszint fölött, közvetlenül ott, ahol gyűrűket vetett a víz. Éreztem a vizet, ott dübörgött a fülemben a hangja, rákoncentráltam a betolakodóra és segítettem, alátoltam néhány áramlatot, amik kivitték a partra, a többiek leszálltak mellé, én rohanni kezdtem. Megpróbáltam repülni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam rá, amikor leértem Lola ott térdelt a sűrűn prüszkölő Matt mellett.
-       A fenébe is, mit csináltál te? - kérdezte a barátnőm, mire hangos szárnycsapkodás hallatszott, majd hangos röhögés. Nat és Erik érkeztek a kezükben óriási farkasokkal, és gyakorlatilag lezuhantak a homokban. A farkasok nem tudtak fölállni, fogalmam sincs, ki látott már részeg farkast, de leírhatatlan élmény. Bár az se volt semmi, ahogy Erik és Nat közeledtek, mindkettejüknek ki volt nyitva a szárnya, de úgy szédelegtek, mint a borral töltött liba, a fehér és ezüstszínű szárnyak észveszejtő csámpázást lejtettek.
-       Ti mg mi a fenét csináltatok? - választotta le a vőlegényét Lizzy a barátomról, mire az előbbi elkapta a menyasszonyát és hosszan megcsókolta. Ezalatt Melina és Caroline igyekeztek életet lehelni a farkasokba. Végül megjött a utolsó versenyző is, egy repülő szőnyeg szántotta fel mélyen a homokot, amiről nem éppen kecsesen lerepült Luna barátja, erre a szőnyeg szétoszlott.
-       Hé, ott ne hagyjatok! - csuklott s mágusfiú, mire a többiek lónyerítésbe törtek ki és férfiasan csapkodták egymás vállát. Mi olyan lesajnálóan néztünk, hogy arról szerintem, a szerencsétlen életképtelen pasik vannak az utamban című képet simán meg lehetett volna festeni. Nem túl sokáig, mert a fiúknak feltűnt, hogy mi is ott vagyunk. Nathaniel könnyedén fölkapott és megpörgetett.
-       Hát itt az én kis boszorkányom! - suttogta, majd megcsókolt, hupsz, szerintem attól a csóktól simán berúgtam volna, olyan alkoholtartalma volt.
-       Bakker, mennyit ittatok? - kérdeztem lihegve, amikor elengedett, csak lazán vállat vont, Luna kétkedve vett föl egy whiskysüveget, ami a mágusfiú kezéből esett ki, majd úgy dobta el, mint az atombombát.
-       Jézus! - sikkantotta, sejtettem mi van.
-       Jaj, ne legyetek már ilyen banyák! Irány bulizni! - mondta Erik és magasra emelte Lizzyt.
-       Oké, de akkor elcsomagolni a szárnyakat! - túrtam bele a tollakba, mire meglepetten elrakta.
-       Oké, de akkor indulás, mindjárt szomjan halok! - próbálta meg elhalászni a mágusfiú azt üveget Lunától.

Támogatom, hajrá! - kontrázott a sötét hercegek legjobbika, a két farkas is beleegyezően morrantott, mire feladó sóhajtással engedtünk az erőszaknak és elindulunk a fiú „szuper” szórakozóhelyére. Próbáltatok már feltűnés nélkül sétálni hat holtrészeg pasival hawaiira való ruhában? Hát ne próbáljátok ki, mert kevésbé könnyű, mint tevével átmenni a tű fokán! A fiúk fennhangon énekeltek, mellesleg kiderült, hogy jó hangjuk van, egy idő után feloldódtunk, elvégre tényleg nehogy már mi legyünk a banyák, beszálltunk a macskakórusba. Tizenketten egymásba karolva vonultunk végig az utcán, azt se tudtam, hogy a fiúk emlékeznek-e még egyáltalán, hogy valamerre elindultunk, de nem is érdekelt, ez most a szórakozás ideje, juhé! Valahogy mégis eljutottunk egy bárig, lezökkentünk a pultra és rendeltünk valami jót, nekem a hawaii koktélok jobban bejöttek, de egy idő után már mindegy, a fiúk fizettek, jó magas borravalóval, aminek következtében a kiszolgálás nagyon szívélyes és készséges volt. Nem tudom mikor döntöttük el, de hamarosan leálltunk táncolni, persze a farkasokat már út közben életre pofoztuk és néhány elcsent zászlóból már egész emberi ruházatot alkottunk nekik, így most mindenki párostul pörgött ki a táncparkettre. Azt hiszem, kétszeresen is részeg voltam, mert Nattől is áradt felém a teljes KO a kapcsolatunkon át, így ismét belementem, amikor Lola nagyban közölte, hogy táncoljunk együtt. A fiúk szolidan elterpeszkedtek a bérszékeken és tapsolva vártak, Lola állt középre és teljesen kinyitotta a kapcsolatot, láttuk a mozdulatokat, tudtuk hogyan merre lép majd a másik, ezt nem igazán lehet leírni, de tökéletesen együtt mozogtunk. Jobban, mint egy tökéletesen koreografált tánccsapat, úgy, mint egy ember, egy tudat. Lenyűgöző érzés volt, majdnem annyira mint az emberek tapsa, folytattuk, végkimerülésig, majd csak levonultunk inni. A fiúk füttykoncertet és puszit adtak cserében, itt már gyakorlatilag egy mocsári ködnél is zavartabb voltam. Azt hiszem előadtunk még pár táncot, talán a fiúkkal is táncolhattunk és jó néhány koktél tűnt el a száraz torkokban, de holnap esküvő, fel egy pohárral! Hajnali háromkor még néhány üveg piával kiültünk egy tetőteraszra és egy darabig beszélgettünk, aztán már tényleg elbúcsúztunk, párosával léptünk le. A fiúk gálánsan felajánlották, hogy hazakísérnek minket, ez elég komikusan hat, ha gyakorta elnyalnak, vagy kinő szárnyuk/szőrük. Úgy döntöttem, ilyen állapotban nem megyek haza, így inkább Nathez akartam menni, hozzá botorkáltunk, a kukák táncot jártak körülöttem, lehet, hogy én csináltam, lehet, hogy a pia, ez nem volt egészen tiszta. De amikor a házinénire ráborítottam a muskátlilocsoló kannájából a vizet, mert sátánista fiatalságnak nevezett minket, akkor se voltam teljesen önmagam.